FC Fehérvár: Sebők - Csizmadia, Koller, Kuttor, Vincze - Bozics, Farkas, Schwarcz, Nagy (Lattenstein, 56.) - Sitku (Dajic, 81.), Horváth F. (Horváth G., 29.)
Vezetőedző: Csertői Aurél

 

 

 

DVSC: Csernyánszki - Bernáth, Máté, Éger, Szatmári - Dombi (Madar. 66.), Sándor (Dzsudzsák, 70), Vukmir, Halmosi - Bogdanovic, Brnovic (Zsolnai, 66.)
Vezetőedző: Supka Attila

 

 

 

Gólszerző: Bogdanovic (4. perc)
Sárga lap: Horváth G. (34. perc), Éger (74. perc)

Piros lap: Vincze (27. perc)
Szögletarány: 3:3

 

 

 

 

 

 

 

A sérült Dvéri Zsolt nem tudta vállalni a játékot, így Nagy Dani került a helyére. Érdekesnek ígérkezett, hogy mennyire tudjuk majd kihasználni az ő gyorsaságát, illetve mennyire tudják pótolni a többiek az irányítónkat.

 

 

 

Sajnos nem indult jól számunkra a mérkőzés, a negyedik percben megszerezte a vezetést a Loki: egy vendég akciónál a védőink behátráltak, Bogdanovic pedig tizenhét méterről szépen elcsavarta a labdát a hosszú oldalra. Sebők Zsoltinak esélye sem volt védeni.

A gól érthetően megfogta a csapatot, ezután jórészt mezőnymunkával telt el a félidő első fele. Nem volt benne a durvaság a játékban, így sokakat megdöbbentett, amikor Bede játékvezető egy középpályán történt szabálytalanság után Vinczét azonnal kiállította. Felpaprikázódott a hangulat a stadionban, és mert Bede korábban több kemény debreceni belépőt megtorlatlanul hagyott, sokan úgy érezték, hogy itt már megint nincs egyenlő mérce (érdekes volt olvasni amúgy a netes fórumokat: sokan viszonylag korrektnek ítélték meg a ténykedését – ellenben a stadionban főleg a második félidőben érződött, hogy össze-vissza fúj, és téves ítéleteivel mindkét oldalon borzolta a kedélyeket).

Nagy bajba kerültünk, szerencsére a csapat nem esett össze, és mint a nehéz pillanatokban máskor is, a játékosoknak most is sikerült megmutatnia, hogyan kell egymásért küzdeni. Hamar kiegyenlítődött a küzdelem, és fordulatos csata alakult ki: a Loki magabiztosan támadott, de mi sem álltunk be védekezni. A félidő végére óriási helyzetek maradtak ki. Előbb egy remek kiugratásunkat állította meg kétes szituációban lesen a játékvezető, majd egy szép támadás végén Schwarz lőtt fölé hat méterről a védőjétől szorongatva, utána pedig Bogdanovic hagyta ki a meccs ziccerét, amikor az ötös sarkáról senkitől sem zavartatva az égbe bombázott. A következő percben Sitku a jobbszélről egy az egyben vihette Csernyánszkira a labdát, de nem tudott túljárni a kapus eszén, majd formás támadás után Nagy Dani lőtt egy óriási kapufát tizenhat méterről a rövid sarokra. Sajnos nem sikerült az egyenlítés, pedig a játék képe alapján megérdemeltük volna.

 

A második félidőre félő volt, hogy megismétlődik a kazahok elleni meccs, de a fiúk megmutatták, hogy kell becsülettel küzdeni. A Loki a félidő elején így is fölénk kerekedett, de akkor jött Sebők Zsolt, és fantasztikus bravúrok sorozatával segítette át a csapatot a holtponton, és új első számú kapusunknak komoly szerepe volt abban, hogy nem nőtt a debreceni előny.

Érdekes módon a félidő közepére a debreceni focisták mintha elfáradtak volna, mi pedig egyre bátrabban mentünk előre. A mérkőzésnek ezen szakaszában már észre sem lehetett venni, hogy emberhátrányban lettünk volna. Az utolsó tíz perc már a miénk volt, tíz emberrel is végig támadtunk – a csapat erejére jellemző, hogy a Loki inkább visszaállt védekezni, kontrákra és az eredmény őrzésére rendezkedett be. Két nagy helyzeteket így is akadt (nem számítva az ígéretes lehetőségeket), de előbb Bozics lőtt fölé tizennyolc méterről, majd Schwarz közeli fejesét fogta Csernyánszki.
Maradt a 0-1, ami a kiállítás körülményeit figyelembe véve nem rossz eredmény. Ami még fontosabb, ma lényegesen jobban játszottunk, mint a kazahok ellen, így biztos, hogy még véletlenül sem feltartott kézzel, győzelmi reményekkel mehetünk Debrecenbe a csütörtöki visszavágóra!