Dvéri Zsolt vállalta a játékot, Csobánki Ádám viszont nem tarthatott a csapattal: a hajnali vihar életveszélyessé tette Csobiék pesti házát, reggel nem a futball volt elsődleges, hanem a szerettek testi épsége – nem lehet kérdéses a választás. Disztl László így végül két helyen változtatott az MTK-t legyőző csapaton: Horváth Gábor helyén Misa Deniszov lett a belső védő – igaz inkább a hórihorgas ukrán játszott jobbra, Koller pedig balra – Dvéri pedig „darabra” Nagy Dani helyett került a tizenegybe, de Drazsé maradt középen, Polonkai került a bal oldalra.
A meccs első húsz perce nem sikerült a Vidinek, a Rákóczi jobban lábra kapott. Bő negyedóra után azonban már többet láttunk abból, amit Disztl László tervezett, a pálya közepét megszállva igyekezett csapatunk kifelé, a szélek felé játszani. Az első félidő hajrájára ez olyan jól sikerült, hogy akár helyzetek is alakulhattak volna, de sajnos hiába a szép labdakihozatalok, a labdaügyes játékosok rövidpasszos ügyeskedése, a befejezésekbe sok pontatlanság csúszott.
A másik oldalon a Rákóczi viszont eljutott a helyzetekig – hiába kérte az edzői stáb például a mérkőzésre készülve, hogy figyeljünk a Pintér által elvégzett, rögzített játékhelyzetekből induló beadásokra, rendre helyzet lehetett belőle - , de hál’ Istennek Sebők igazi várkapitányként állt a vártán. (A horvátországi edzőtábor középső meccsén parádézott így, akkor azt írtuk, megkente szalonnával a kapufát – most maradjunk abban, jó darabig lehúzva tartotta a rolót.)
A fordulás után a Vidi igyekezett ugyanazt a játékot játszani, de nem ment úgy a szekér, mint az első félidő hajrájában. A Rákóczi fölényben futballozott, de látszott, egy gólnál több aligha születik – márpedig legyen bármekkora a labdabirtoklás közötti különbség, 0-0-nál senki sem lehet nyugodt.
Kár, hogy végül, a meccs hajrájához érve, tulajdonképpen védelmi hibából sikerült feltörni Sebők reteszét: a felívelt labdánál Koller Ákos úgy érezte, csak csúsztatni tudná a labdát, azt is rossz helyre, ezért inkább nem fejelt bele: így viszont Nikolics a hálóig masírozhatott.
Érdekes, hogy Ákosnak szinte az ellentámadásból volt kapura fejelési lehetősége, majd Polonkai előtt is adódott esély, de március első szombatja nem a Vidi támadások napja volt.
A mérkőzés után Disztl László és Prukner László is úgy látta, tipikus egygólos mérkőzésen csikarta ki a Rákóczi a győzelmet.
Mindkét edző dicsérte az ellenfelet, kiemelve, hogy a vetélytársak is csináltak veszélyes, szép dolgokat. Prukner László ezzel együtt úgy érezte, a látottak alapján csapata rászolgált a három pontra – alkalmasint igaza van.