Az ilyen alkalom persze arra is jó, hogy megelevenedjenek az emlékek, a diadal, a Magyar Népköztársasági Kupa-sorozat, amelyről Miklós bátyánk így nyilatkozott: "Jó csapatom volt. A játékosok többsége tulajdonképpen levezetésképpen igazolt oda, szépen akarta befejezni a pályafutását. Öt évig edzősködtem Siófokon, s szinte minden évben nyertünk valamit - vagy bajnokságot, vagy kupát. Sikerült egy olyan társaságot kialakítanom, amelyet könnyen lehetett mozgatni, motiválni. Nem úgy vágtunk neki a kupának, hogy megnyerjük, de - ahogy mondani szokás, evés közben megjött az étvágyunk. A Kiss János SE elleni meccsünk volt a legnehezebb, csak a hosszabbításban sikerült kivívnunk a továbbjutást. Aztán kivertük a Videotont, a Ferencvárost, majd a döntőben a Győrt is legyőztük. Akkoriban nem számított igazán nagy tettnek a Fradi legyőzése, mert a zöld-fehérek abban az évadban gyengén szerepeltek. A döntő kivételével otthon játszottuk a meccseinket, s az Fradit is úgy fogadtuk, hogy tudtuk, van esélyünk. A sorozat közepén nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy a végén a kupát is megnyerhetjük, ám a finálénak már úgy vágtunk neki, hogy ott már minden lehetséges. A Győr ellen a második félidőben kitűnően futballoztunk, és némi szerencsével megnyertük a mérkőzést - kupagyőztesek lettünk."