Tabella
 
1. Vasas 30 64
2. Honvéd
30
 59
3. Kecskemét 30 51
4. Kozármisleny 30 48
5. Mezőkövesd 30 46
6. Csákvár 30 46
7. BVSC 30 41
8. VIDEOTON 30 39
9. Szeged 30
36

10.

 Tiszakécske* 30 35
11. Karcag 30 35

12.

 Ajka

30

33
13. Soroksár 30 33
14. Szentlőrinc 30 33
15. Budafok 30 29
16. Békéscsaba 30 28
  részletes tabella    
 * Tiszakécskétől 4 pontot levontak
 Bejelentkezés
A szurkolók csak találgatnak
Az őszi sikertelen produkciót követően az új vezetőedző irányítása mellett a Videoton sorra nyerte mérkőzéseit, s az idén lejátszott mérkőzések alapján vezeti a tabellát. Minden rendben ment, sehonnan egy panasz, mindenki mosolygott és elégedett volt. Mígnem szombat este robbant az a bizonyos bomba.
 

A Zalaegerszeg elleni mérkőzés előtt Bicskei Bertalan, egy a Videoton klubigazgatójához intézett újságírói kérdést követően közölte, hogy a nyártól már nem kíván Székesfehérváron edzősködni. Döntését nem indokolta meg sem az újságíróknak, sem a jelenlévő vezetőnek, sem pedig a mérkőzést követően a szurkolóknak. Így aztán mindenki találgat. Készülnek a minden alapot nélkülöző verziók, hallani féligazságokon alapuló történeteket is, de a vezetőedzőét nem. Beszélik, hogy két játékos büntetése körül kialakult helyzet a kiváltója a tréner döntésének. Ha így van, miért nem lehet ezt közölni? Ha nincs így, miért nem lehet a döntés bejelentését követően azonnal indokolni is, hogy megelőzhetők legyenek a pletykák? És miért nem a Videoton FC Kft ügyvezetője tudta meg először a hírt, miszerint új edző után nézhet a nyártól? Egyáltalán: mi az oka ennek a nagy titkolózásnak?
Hallgatnak az edzők és hallgatnak a játékosok is. Pedig a Videotonnak rendkívül kitartó és nagyon hűséges szurkolótábora van. Ők ez elmúlt évtizedben szinte sikerek nélkül tartottak ki szeretett csapatuk mellett. Időnként kapnak egy kevés jót a csapattól, de mire komolyabb reményeket szőnének, addigra rendre visszaesés tapasztalható. Talán ők azok, akik leginkább megérdemelnék az őszinteséget mind a Kft vezetői, mind pedig a vezetőedző részéről. De mint már annyiszor, ők most is csak huszadrangúak ebben a problémákkal terhes magyar labdarúgásban. Ők, akik rendre fizetnek azért, hogy szerethessenek valamit. Ők, akik rendre elkísérik csapatukat az idegenbeli mérkőzésekre. Ők, akik a legapróbb sikereknek is nagyon tudnak örülni. És most ők azok, akik ismét aggódnak és egymást kérdezgetik, hogy mi történt.
És ők azok, akik csak a sor végén állva várhatják, hogy néhány őszinte szó eljusson hozzájuk.
2003.04.14. 10:27
 
Vissza    Nyomtatás