Interjú Hercegfalvi Zoltánnal

Milyen ember is Ő? Jó kérdés, de olvassátok el az interjút, s kiderül, hogy valójában egy nagyon szerencsés és tehetséges fiatalember, akinek élete a sport. Büszke arra, ha a válogatottban szerepelhet. Örökmozgó, életvidám vagány...
 


-Mikor és hol születtél?

1979. December 31-én születtem Budapesten.

-Miért pont a labdarúgást választottad?

Ez egy összetett kérdés. Szüleim és tanárom hatására döntöttem a foci mellet, mert a véleményük szerint nagyon rossz és eleven gyerek voltam. Azt mondták, hogy valahol le kéne vezetni a feszültséget, mivel Kispesten laktunk ezért, a Bp.-i Honvédhoz kerültem.

-Mikor mutatkoztál be az élvonalban, ki volt a nevelőedződ?

Az élvonalban Gálhidi Györgynél mutatkoztam be 5-6 évvel ezelőtt, még a junior csapatból Ő karolt fel , s úgymond fedezett fel.

-Ha jól tudom Kecskeméten és Marcaliban is szerepeltél. Milyen külünbségekkel találkoztál az alacsonyabb osztályban?


Kecskeméten katona voltam, vagyis elintézték, hogy itt tudjam folytatni a labdarúgó pályafutásomat. Marcaliban akkor szerepeltem, amikor a Honvédnál kevesebb játéklehetőséghez jutottam. Ezért Én mindenféleképpen játékban akartam maradni, mégha alacsonyabb osztályban akkor is. Olyan nagy különbségekkel nem találkoztam, mert itt is ugyanúgy kell teljesíteni. Nagyon sok elsőosztályú játékos került ki innen, jó kis csapat volt. Vidékkel kapcsolatban még annyit megemlítenék, hogy Fehérvár is idetartozik sokkal nyugodtabb és kisebb-nagyobb hiányosságokkal, de azért jobban tud koncentrálni a sportra.

-Hol szerettél jobban játszani a Honvédban vagy a Videotonban?

Nem lehet összehasonlítani, mert Kispesten nőttem fel és nagyon kötődök ahhoz a környékhez. Viszont mindkét egyesületnek sokat köszönhetek, Pestnek , hogy egyáltalán eddig eljutottam, míg Fehérvárnak, hogy itt lettem válogatott játékos, olyan eredményeket értem el, melyekre esetleg odafigyelnek majd a szakemberek.

-Szerepeltél-e korosztályos válogatottban?

Igen, olimpiai válogatottként egy mérkőzésen léptem pályára.

-Miért választottad a Videotont? S nem bántad-e meg a döntésedet?

Úgy tudom Csank János kérésére kerültem Fehérvárra, volt több megkeresésem is, de szerencsére nemcsak 1-2 csapat közül kellett döntenem. Nagyon örülök, hogy ilyen szakember keze alá kerültem. Utolag visszagondolva boldog vagyok, hogy idejöttem, mert nagyon jó a társaság. S úgy érzem, ha a rajtunk kívülálló okok nem lettek volna, akkor sokkal jobb eredmény születhetett. Véleményem szerint, ha hosszabb időre realizálódnak a problémák, együtt maradunk.

-Mi volt életed legjobb és legrosszabb élményed a focival kapcsolatban?

Legjobb élményem természetesen az amikor először pályára léptem a válogatottban, meg persze a brazilok elleni mérkőzés. Legrosszabb pedig az volt, amikor megtudtam, hogy eltiltanak, de szerencsére sokan segítettek nekem.

-Mi a terved a jövőre nézve? Milyen céljaid vannak?

Jövőre nézve elsősorban a Videotonban gondolkozom, mert itt van szerződésem, de lehet, hogy rajtam kívülálló okok miatt el kell mennem innen, akkor először megpróbálnék világot látni, nem tudom milyen eredményeket hozna. Vannak álmaim, de ha reálisan nézzük a helyzetet, akkor rájövünk, hogy nem gondolkozhatunk olyan csapatokban, mint pl. Barcelona, meg Real Madrid, mert az egy kicsit nevetséges lenne, még ha a játékosok álmaiban gyakran is szerepel. Véleményem szerint elmennék Németországba és szerintem sok helyen megállnám a helyemet.

-Véleményed szerint mi segítené fellendíteni a magyar labdarúgást?

Örömmel néztem, hogy idehozták Lothar Matthaust s ez szerintem megpezsdítette a magyar labdarúgást. Gondoljunk csak arra, hogy pályára léphettünk a brazilok ellen és megyünk a németekhez. S ettől várom, hogy elsősorban a válogatott megállja a helyét a nemzetközi porondon, ezzel egyenes arányban a hazai foci élet is fellendül.

-Meséld el mikor és ki ellen mutatkoztál be a nemzeti csapatban? Milyen érzés volt a labdazsonglőrők ellen játszani?

Tavaly novemberben, az egyik hazai bajnoki előtt tudtam meg, hogy a válogatott tagja leszek. Szabó Tibi barátom hozta a papírt és nagyon feldobottan játszottam azon a mérkőzésen. A lettek ellen léptem először pályára.
Brazilok, Tóth Misivel melegítettünk úgy kb. a 80. perc környékén mi voltunk az utolsók, amikor László Csaba szólt, hogy egy kicsit pörgösebben. 2-3 perc múlva odahívtak a kispadhoz, s úgy döntöttek, hogy beállhatok. Persze nem hittem a szememnek, de utána mindenáron bizonyítani szerettem volna. Láttam, hogy teljesen más világ, a sztárok a klubcsapatukban ennél többre is képesek. Ez egy gála mérkőzés volt. Örülök, hogy Én is jelen voltam ezen a foci ünnepen.


Hercegfalvi Zoltán személyében egy közvetlen dinamikus fiatalembert ismertem meg. Realista 2 lábbal áll a földön, tisztában van a képességeivel, s azzal is, hogy nem Ő lesz a Real Madrid következő sztárja!
Milyen ember is Ő? Jó kérdés, de olvassátok el az interjút, s kiderül, hogy valójában egy nagy szerencsés és tehetséges fiatalember, akinek élete a sport. Büszke arra, ha a válogatottban szerepelhet. Örökmozgó, életvidám vagány. Zárásként még annyit, hogy nagyon jó volt vele beszélgetni s az is kiderült, hogy nemcsak a labdával, hanem a szavakkal is jól bánik! Manapság ez nagyon ritka!! További sok sikert a pályafutásodhoz!
2004.05.26. 12:29
 
Vissza    Nyomtatás