Tabella
 
1. Csákvár 4  10
2. Honvéd
4
  9
3. Szeged 4  8
4. Mezőkövesd 4  7
5. Karcag 4  7
6. Ajka 4  7
7. Kecskemét 4  6
8. Vasas 4  6
9. Szentlőrinc 4
 5

10.

 Békéscsaba 4  5
11. Tiszakécske 4  5

12.

 BVSC

4

 3
13. Soroksár 4  3
14. Kozármisleny 4  2
15. VIDEOTON 4  2
16. Budafok 4  1
  részletes tabella    
 
 Bejelentkezés
Szabó Tibor a fociról, pályafutásról, csapatról, szurkolókról
A Videoton FCF csapatkapitányával Fáncsi Szilvia készített interjút.
 


Mikor és hol születtél?

1977. március 12-én Zombor városában születtem (Jugoszláviában a Vajdaságnak az északi részén egy kisebb helység), ahol rögtön a futballpálya közelében kötöttem ki. Édesapám foci edző volt, bátyám focista, így én más nem is lehettem.

Hol kezdtél el focizni?

Zombor városa nagyon híres az utánpótlás nevelésről, nemcsak a Vajdaságban, hanem egész Jugoszláviában is. Igen neves edzők dolgoznak a fiatalokkal, itt kaptam meg az első iskolai tanácsokat és az első focilépéseket is itt tettem meg. Később, amikor az általános iskolát befejeztem akkor Újvidékre költöztem, ahol még magasabb képzést kaptam, inkább foci téren, mint a gimnáziumi nevelésben. Azért meg kell jegyeznem, hogy az angolt és a németet igen jól elsajátítottam, tehát a tanulást sem hanyagoltuk el a foci mellett. Nagyon sikeres időszak volt az ifjúsági korosztály, beválogattak a nagy Jugoszlávia válogatottjába is, csak annak idején az országban háborús állapot uralkodott és az embargós szankció miatt, nemzetközi tornán nem szerepelhettünk, csak barátságos mérkőzéseken.

Mikor kerültél Magyarországra?


Debrecenbe 20 éves koromban kerültem, előtte még a jugoszláv másodosztályban játszottam, szerződést kötöttem a Partizan Belgráddal, viszont később ez jogi dolgok miatt meghiúsult. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kedvező ajánlat révén Debrecenben kipróbálom magam. Itt mutatkoztam be az élvonalban is, szinte a pályafutásom legsikeresebb féléve volt, betoppantam az élvonalba, egész jó csapatba kerültem és megkaptam az edző teljes bizalmát (Herceg András). Félév után volt egy pár kedvező ajánlatom és akkor alakult az úgymond nagy Diósgyőr, feljutott az élvonalba. Debrecenből Miskolcra költöztem és ott is egy csodálatos évet töltöttem. Ekkor volt az a bizonyos harmadik helyezés, 20.000 néző, régi szép idők, igazi futball hangulatba csöppentem. Onnan Kispestre, a fővárosba kerültem ez valamennyire célom is volt, hogy Budapesten szerepeljek. 2 évig voltam Kispesten elég rendezetlen állapotok voltak, azonban ottani szereplésem mindenféleképpen jó volt arra, hogy a játékomat stabilizáljam. Utána következett egy nagyobb kihívás, a Ferencváros. A körülmények, körítések tényleg a legjobbak voltak, a szurkolók is nagyszerűek, jó érzés ott focistának lenni. Igaz, van egy nagyobb teher a játékoson és a Ferencvároson is. Én úgy gondolom, hogy el tudtam viselni, azt a 8 hónapot, amíg ott voltam, s bár nem volt olyan eredményes, de végülis hozzájárult ahhoz, hogy egy egészen kedvező külföldi szerződéshez jussak, mégpedig Oroszországban.

Mesélnél erről?

Oroszország különleges, az ellentétek országa, minden idegenbeli mérkőzésre repülővel mentünk, volt olyan, hogy 10 órát utaztunk egy másik városba. Teljes profizmus van, minden alá van rendelve a játékosoknak. Először is az anyagiak miatt mentem ki, sajnos csak 6 hónapig voltam ott, mert a főszponzor megvonta a támogatást bizonyos okok miatt, de ez idő alatt is annyit tudtam keresni, mint Magyarországon 6 év alatt. Mindenféleképpen megérte, abban a városban 30.000 ember volt meccsenként, és azt mondhatom, hogy félistenként tisztelik a focistákat. Egyedül az életkörülmények voltak rosszak, az ember létminimumát alig fedezték.
Ezek után az oroszok részéről történt egy szerződésszegés, ezért a játékjogom visszakerült a Fradihoz, de mivel külföldi állampolgár voltam, nem volt jogom menetközben szerepelni az együttesben. Itt is történtek változások, és úgy éreztem ekkor, hogy váltani szeretnék. S ekkor érkezett a Videoton ajánlata.


Hogy érzed magad itt Fehérváron?


Itt is változások zajlottak le, de pozitívumokról is be lehet számolni, mint pl. a csapategység, és szeretem magát a várost is. Valahogy a mai magyar futballban a nehéz helyzetekben, (mint a barátokra) is lehet számítani a társakra, ilyenkor alakul ki az igazi csapategység. Múlt félév is ilyen sajnálatos módon végződött, mert úgy érzem, hogy a csapat nagyon jól elindult, ott voltunk a második-harmadik helyen, és utána következtek bizonyos játékosokon kívüli dolgok. Ezekbe mi nem tudtunk beleavatkozni és ennek eredeménye a mélypont, ami leginkább az eredményekben mutatkozott meg.

Mi a véleményed az edzőcseréről?

Erről elég nehéz véleményt formálni. Mindeféleképpen el szeretném mondani, hogy Csank mesterrel nagyon jó volt a kapcsolatunk, igen jó közösséget alakítottunk ki vele. Nagyon tiszteljük, emberileg is közel kerültünk egymáshoz, egész érzékeny és megértő embert fedeztünk fel benne, a játékosokkal nagyon jó viszonyban volt, s azt mondhatjuk, hogy nagyon sajnáljuk, de a döntés nem a mi kezünkben van. Itt van egy új edző, akiről pár nap alatt is egész pozitív visszajelzések vannak, tehát egy olyan fiatalos lendület került hozzánk, aki közel került a játékosokhoz, úgymond tegező viszonyban vagyunk, de persze a tisztelet meg van felé. Érdekes dolgokat mutatott be nekünk eddig és teljesen pozitívan állunk hozzá, mivel egy új személy és vele ugyanúgy sikeresek sőt sikeresebbek szeretnénk lenni, mint annak idején az elmúlt szezonban Csank Jánossal.

Milyenek az új játékosok?


Magyar mezőnyben erősítésről nehéz beszélni, van egy pár játékos, aki kíváló képességű labdarúgó. A mai Videotonnak az anyagi helyzetét nézve nem lehetséges nagy nevek igazolása (pl. Gera, Huszti, Simek). Akik érkeztek, bizonyítottak már, főleg Kuttorra, Kristonra gondolok, vagy Csordásra, aki nem kevés gólt szerzett. Úgy tekintünk rájuk, hogy erősítést jelentenek számunkra, és az edző által kiválasztott játékrendszerbe is egy csapatként mükődve biztos, hogy sikeresek tudunk lenni. Úgy érzem minden posztra vannak olyan játékosaink, hogy egymást tudjuk pótolni és egy egészséges konkurenciával sikeres csapatot tudunk összehozni.


Hogy sikerült a felkészülés?

Ez javában a volt edzővel zajlott, szerintem Csankról mindenki tudja, hogy elég kemény kezű, az edzés a nagy melegben is melegítőben zajlott, de azért szerencsére az időjárás kegyes volt. Nagyon kemény munkát végeztünk, azok akik kijöttek esetleg edzésre és végignézték, szerintem ők is elfáradtak, mert olyan hosszú időtartamú volt. Úgy gondolom, hogy jó erőben vagyunk. Az új edző éppen a frissítésre teszi a hangsúlyt és a taktikai összecsiszolódásra, amire szerintem is, szükség van még a bajnokság előtt 10 nappal is.


Mi a véleményed az idegenlégiósok távozásáról?


Nekem könnyű dolgom volt, hogy én voltam a tolmács a csapatban. Modern csapatban is megszokott, hogy sok a külföldi játékos. Az idegenlégiósoknak rögtön alkalmazkodnia kell a környezetéhez nyelvtanulás terén is, de nekünk is segíteni kell. Emberileg nagyon jó közösségi szellemet alkottak. Itt egy nyelv van, a futball nyelve, ezt kell elsajátítani, ha ez már meg van, akkor nagy baj nem lehet.


Milyen a kapcsolatod a szurkolókkal?

Véleményem szerint ez a dolog nincs jól kezelve. Lehet, hogy azért történik az egész, mert a játékosoknak nincs teljes belelátásuk a belső ügyekbe. Mindenféleképpen azt szeretném mondani, hogy ezt menedzselni kell. Tavaly amikor egy kicsit nehezebb időket éltünk, akkor jobban összekovácsolódtunk a szurkolókkal, nagyon jó beszélgetések zajlottak. Végülis azt kell megérteni, hogy mindannyian egy közös célért vagyunk, egy csónakban evezünk, félre kell tenni minden olyan dolgot, ami esetleg a múltban történt. Mi játékosok teljesen nyitottak vagyunk a szurkolóink felé. Nagyon reménykedünk, hogy a sikeres szerepléssel párhuzamosan a kapcsolatunk is folyamatosan tovább javul.
2004.08.27. 17:55
 
Vissza    Nyomtatás